INDÍTLAK

Konopás Noémi, Veczán Zoltán, 

2016. december 25. 

http://mno.hu/belfold/a-legboldogabb-ember-a-szovjetunioban-placid-atya-portre-1378020

Íme az ember, aki a halálkamrák árnyékában is az örömöt kereste, és nemcsak rabtársainak, de ezreknek adta vissza azóta is a hitet és az élni akarást. Placid atya Magyarország felelős vezetőiről és Isten megszámlálhatatlan csodájáról is nyilatkozott nekünk. Barátai, paptársai pedig róla meséltek.

Európának vége. Nem fogjuk tudni megvédeni Európát, de még Magyarországot sem.

Talán egy kicsit később lesz nálunk az, ami Nyugaton már van – de itt is ugyanaz lesz…

Svájcban, a muszlimok már 1995-ben elérték, hogy a Büntető Törvénykönyvbe betettek egy 261-es számú kiegészítő cikkelyt.

Ennek az alapján egy muzulmán bevándorló vallási rasszizmus, vagy faji diszkrimináció címen győzelmet arathat a bíróságon bármilyen személyes, ideológiai ellentét során.

Azt is legjobban a  z e n e érteti meg velünk, hogy mit jelent az: mindig  RÁ-gondolni. Úgy kell kisérnie bennünket ennek a gondolatnak, mint mikor egy dallam jár velünk szüntelenül. Nem tudunk szabadulni tőle. Beleénekel minden munkánkba. Végigénekeli minden utunkat, megzenésíti minden mozdulatunkat. Ez a szabadulni nem tudás olyan visszatérő, de igazában el sem távozó együttlét a dallammal, amilyen semmi más élménnyel nem lehetséges. Egy kép nem tud olyan szüntelen folyamatossággal ránkfeküdni, mint egy melódia. Makacsul átfesti hangulatával eszmélésünk minden moccanását, nem tudunk lépni nélküle. Azt hisszük, hogy közben másra gondolunk, de mikor újra megszólal, érezzük, hogy tulajdonképpen közben is szólt, és ha nem is kerül figyelmünk fénypontjába, nem hallgatott el valójában soha. Ez a leghívebb eszméleti képe annak, amit ezen értünk: „mindig rágondolni”.

Ritkán hallja az ember ezt a kifejezést, pedig mélyen evangéliumi. A Gondviselő Isten ugyanis legtöbbször nem közvetlenül nyúl bele életünkbe, hanem teremtményein keresztül segít. Szándékosan írtam a teremtményeket, mert nemcsak minket, embereket, hanem olykor állatokat, tárgyakat használ fel gondviselése eszközéül. Amikor váratlanul, minden előkészület nélkül olyan esemény történik velünk,mire nincs magyarázat, akkor érhető tetten a gondviselő Isten irgalma, jósága és végtelen gondoskodó szeretete. Órákon át tudnék beszélni ilyenekről. De most csak arról az egyről, mely az elmúlt héten történt velem.

• a levert hangulatot nem venni komolyan,

• a jogos panaszt nem melegíteni fel újra,

• nem tenni szóvá, ha a másik hibázik,

• nem elutasítónak venni, ha háttérbe szorulunk,

• nem megsértődni egy félresikerült szón,

• megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra,

• együttérző szó a megalázottnak,

• becsületesen elismerni az elkövetett hibát,

• bizonyos dolgokra aludni egyet,

• egy jó szót szólni,

• valakinek kezet nyújtani,

• egy beteget felvidítani,

• egy levél megírásával örömet szerezni,

• jó tanácsot adni,

• mindenre rászánni a kellő időt és gondot,

• egy-egy tréfás szót a gyerekeknek,

• örülni a holnapi napnak,

• és: mindenkihez szeretettel lenni.