INDÍTLAK

Pár nappal ezelőtt sokan olvashattuk, annak az afrikai muszlimnak dühtől, gúnytól fűtött vádbeszédét, melyet az európaiaknak vágott a fejéhez, megmagyarázva, hogy miért jogos Európa lerohanása, és miért foglalja el húsz éven belül az iszlám a kereszténységet ezen a kontinensen. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy leszámítva a gyűlöletét minden állítása teljes egészében igaz. Ezt támasztja alá annak a P.Ágoston német bencés atyával készült rádióriport, mely szinte szó szerint ugyanezt állítja. Sőt pontos adatokkal támasztja alá állításait. Például: Németországban az utolsó években kétezer, igen:2000 katolikus templomot zártak be és bontottak le. Eközben óriási, díszes mecseteket építenek Allah tiszteletére, melyek naponta színültig megtelnek imádkozó mohamedánok ezreivel.

Mindkét híradást ellenőriztem, és megállapítottam, hogy mind a muszlim, mind P. Ágoston adatai dokumentum értékűek.

Tanúja vagyok a hívásnak és a küldetésnek

Paptanári hivatásomról

A közbeszédben is ismert a hivatás fogalom és kifejezés. Arra utal, hogy van valaki, aki hív. A magyar nyelv zseniális mélységeket tár fel azzal, hogy a dolgok lényegére mutat rá. Mert valóban úgy van, hogy kamaszkorban előbb vagy utóbb egy bizonyos indíttatást érzünk valamilyen foglalkozás, munka iránt. Van, aki gyógyítani szeretne, más, aki nevelni, oktatni, - ismét más, aki a törvényt, a rendet szeretné őrizni, problémákat megoldani stb. De még ennél is nagyobb az az indíttatás, már-már belső kényszer, melyet a lányok éreznek a család, az anyaság iránt, - vagy a fiúk a szerelem, a párválasztás, a nősülés iránt. Minden egyes esetben hívásról van szó. Ez a természet rendje. Hasonlít ez a vándormadarak életmentő ösztönéhez, melyet az élet ritmusának neveznék. A fecskéket, gólyákat nem lehet eltántorítani attól, hogy elinduljanak, amikor annak itt és most eljön az ideje. Valami ritmus lüktet az univerzumban. Ennek egyik megjelenési formája az, amiről most írni szeretnék.