INDÍTLAK

Ha Pünkösdöt egy szimfóniához hasonlítanám, keresném a prelúdium tételét. Ebben az esetben megint rátalálnék Jézusnak egy olyan kijelentésére, melyet az apostolokkal együtt mi is csak nehezen értünk meg. „Jobb nektek, ha én elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok”(Jn 16,7). Csakhogy senki nem akar elszakadni attól, akit szeret. És különben is alapszabály, hogy a biztosat ne cseréljük fel a bizonytalannal. Az apostolokkal együtt mi is azt mondanánk: Ne menj el Mesterünk, hisz Te vagy a mindenünk, és oly jó hogy végre megtaláltunk.

Korunk embereként igen ritkán foglalkozunk a dolgok mögötti dimenziókkal. Mindent magától értendőnek vélünk, és azt gondoljuk, hogy a dolgok azért olyanok, amilyenek, mert nem is lehetnek mások. Alig tudjuk elhinni, hogy az élet legkisebb sejtje is csoda. Azt még kevésbé, hogy mindennek megvan a maga oka. Az embernek, a Földnek, az Univerzumnak puszta léte kiált létrehozója után.

A KENYÉRKERESŐ EMBER

A magyar ember ősidők óta „kenyeres”. (Bácskai édesapám még a torta után is egy szelet kenyeret evett.) Annyira „kenyeresek” vagyunk, hogy még a munkánkat is ezzel a szóval jelöltük meg: kenyérkereső ember. Ma ezt állásnak nevezzük. Engem szüleim még úgy neveltek, hogy a véletlenül földre ejtett kenyérdarabot fel kellett venni, meg kellett csókolni, mert a kenyér szent.

2017. június 13. kedd 18:57

Ferenc pápa április végi kairói látogatása kapcsán mondta el gondolatait a híres alexandriai jezsuita szerzetes június 12-én a budapesti Párbeszéd Házában. A szentatya április 28-án szólalt fel az al-Azhar egyetemen tartott békekonferencián.

Ne féljetek! Ez volt első mondata II. János Pál pápának megválasztása után 1989-ben. A bátor sportoló, sielő, hegymászó, világot körül utazó, szentté avatott pápa tudta, hogy a legújabb korban annyi szörnyűség szakadt az emberiségre, hogy mindenki remeg, gyötrődik és fél. Most már a háborúk nem a lövészárkokban dúlnak, és nemcsak férfiak, katonák vannak életveszélyben, hanem városokat atombombákkal semmisítenek meg ártatlan gyermekeket. Eddig legalább templomainkban éreztük biztonságban magunkat, és csendes szórakozó helyeinken tudtunk békésen beszélgetni. Most mindannyian életveszélyben vagyunk bárhol. És rettegünk családjainkért, népünkért, mert szellemi, világnézeti csapásokat mérnek ránk.