INDÍTLAK

Ritkán hallja az ember ezt a kifejezést, pedig mélyen evangéliumi. A Gondviselő Isten ugyanis legtöbbször nem közvetlenül nyúl bele életünkbe, hanem teremtményein keresztül segít. Szándékosan írtam a teremtményeket, mert nemcsak minket, embereket, hanem olykor állatokat, tárgyakat használ fel gondviselése eszközéül. Amikor váratlanul, minden előkészület nélkül olyan esemény történik velünk,mire nincs magyarázat, akkor érhető tetten a gondviselő Isten irgalma, jósága és végtelen gondoskodó szeretete. Órákon át tudnék beszélni ilyenekről. De most csak arról az egyről, mely az elmúlt héten történt velem.
Egy éve keres fel engem, mint lelkivezetőt  XY. Beszélgetés közben egy mellékmondat keretében megemlítettem, hogy egyre  nehezebben tudok sétálni, és hallottam, hogy szoba-bicikli sokat segít ilyen esetben. Ennyit mondtam, és nem többet. Határozottan tudom, nem kértem  még burkolt formában sem, hogy  segítsen  beszerezni  egy  ilyet. Három nappal később délelőtti órákban szól a mobiltelefonom. Egykori cserkészem hívott fel Budapestről: esti órákban hozzák a szobabiciklit…..
Hogy mindez nem mese, tessék megnézni a mellékelt fotót. Az integető- inkább áldásosztogatónak mondanám –én vagyok, vagyis a 100-3=97 éves.   A probléma mindössze annyi, hogy ezt az áldott szerkentyűt csak szobában lehet használni, így utcán nem száguldhatom vele.
Köszönöm Testvéreim, k ö s z ö n ö m!