VÁLASZ A HONLAPON OLVASOTT KÖSZÖNÖM-RE
2017.09.03
K Ö S Z Ö N Ö M
Tóth Árpád verséből
… Mert a tarlott ágak kérgén,
Mint egy szívós és makacs
Beoltott szem, fényre törvén,
Régi kincs nő, drága kacs,
Amely, míg a földön élek,
S omlok bús telem elé,
Megőrzi fáradt lélek
Vágyát szép és jó felé,
Az a kertész, aki régen
Ily szemet oltott belém,
Mindörökre drága nékem,
Soha nem felejtem én ….