INDÍTLAK

A KENYÉRKERESŐ EMBER

A magyar ember ősidők óta „kenyeres”. (Bácskai édesapám még a torta után is egy szelet kenyeret evett.) Annyira „kenyeresek” vagyunk, hogy még a munkánkat is ezzel a szóval jelöltük meg: kenyérkereső ember. Ma ezt állásnak nevezzük. Engem szüleim még úgy neveltek, hogy a véletlenül földre ejtett kenyérdarabot fel kellett venni, meg kellett csókolni, mert a kenyér szent.

 Jézus is annak tartotta. Olyannyira, hogy az Utolsó Vacsorán, kezébe vette, megáldotta, és azt mondta: „Ez az én testem”. A kehelybe öntött bort pedig vérének nevezte.

Ha valakit nagyon szeretünk, és hosszú időre búcsút kell venni tőle, megajándékozzuk. Lehetőleg olyan emlékkel, ami – ahányszor csak ránéz – minket juttat eszébe. Jézus ezt a csodálatos ajándékot találta a legmegfelelőbbnek. Ezért mondta apostolainak, hogy az Utolsó vacsorai kenyeret az idők végezetéig adják át az Őt követőknek: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”. És valóban az első Pünkösd óta a mai napig ezt tesszük = Szó szerint mondjuk és tesszük, amit Jézus mondott és tett. Az Apostolok Cselekedetei írják, hogy naponta bemutatták ezt a jézusi ajándékot, és „kenyértörésnek” nevezték. Mi szentmisének mondjuk. Édesanyánk az egyház, megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel veszi körül az Eucharisztiát. Érthető, hisz magát Jézus Krisztust imádjuk az átváltoztatott Szent Ostyában.

„Ime, hitünk szent titka”, mondja a pap hangosan minden Úrfelmutatáskor. Aquinói Szent Tamás egy fölséges himnuszban megmagyarázza, hogy míg a keresztfán Jézus istensége volt elrejtve, itt még emberi alakja is rejtve marad. Miközben halljuk „Ez az én testem”,  épp testéből nem látunk semmit. Hatása mégis felmérhetetlen. Mint minden energia, az Eucharisztia is testünkbe kerülve sejtjeinkben asszimilálódik, belejut vérkeringésünkbe  áthatja zsigereinket, bensőnket, és átistenít. Micsoda misztérium ez! Valódi transzfúzió.

Népünk hihetetlen ragaszkodással van az Eucharisztia iránt, bizonyára azért, mert „kenyeresek” vagyunk. Megrendítő, ahogy tudja énekelni idős és fiatal férfi: „Üdvözlégy Szent Szakramentum…. Százezerszer, meg ezerszer…..”  Körmeneten virágot szórunk arra az útra, ahol elhalad.

Hiszem-e, hogy személyiségem legnagyobb orvosa és megerősítője az Eucharisztia? Szeretem-e Jézust az Oltáriszentségben? Meglátogatom-e a Tabernákulumban engem váró Jézust?

                                                                        + sz.atya