Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MIT MŰVEL A SZENTLÉLEK?

2017.06.02

Ha Pünkösdöt egy szimfóniához hasonlítanám, keresném a prelúdium tételét. Ebben az esetben megint rátalálnék Jézusnak egy olyan kijelentésére, melyet az apostolokkal együtt mi is csak nehezen értünk meg. „Jobb nektek, ha én elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok”(Jn 16,7). Csakhogy senki nem akar elszakadni attól, akit szeret. És különben is alapszabály, hogy a biztosat ne cseréljük fel a bizonytalannal. Az apostolokkal együtt mi is azt mondanánk: Ne menj el Mesterünk, hisz Te vagy a mindenünk, és oly jó hogy végre megtaláltunk.

De Pünkösdkor ez a probléma is megoldódott. A parancs, hogy „Menjetek és hirdessétek az evangéliumot az egész földön”, csak úgy valósulhat meg, ha ezentúl az Úr Jézus a tér és az idő béklyóiból kilép, és mindenütt, mindegyikünkkel együtt él. Ehhez egy újfajta jelenlétre, egy új dimenzió létrejöttére, megteremtésére van szükség. Ez történik Pünkösdkor. Ezt jelenti a Veni Creator Spiritus: Jőjj T e r e m t ő  Lélek. Ezért tör ki a régi világot elsöprő orkán, a minden szennyet elégető tűz, és ezért jelennek meg a Szentlelket jelképező lángnyelvek az apostolok felett.

Egyszerűen leírhatatlan, hogy mit művelt az apostolokkal és mindmáig velünk a pünkösdi Lélek. Nem ismer lehetetlent. A megrémült gyáva Simon Pétert harcra kész hőssé avatja, aki a főpapok, ügyészek, bírák szemébe meri mondani, hogy gyilkosok, mert halálra kínozták, és keresztre feszítették a Messiást. Szentlélek nélkül nincsenek tanúk, akik életükkel, vérükkel bizonyítják, hogy Jézus Krisztus a világtörténelem és az élet központja, egyetlen értelme és célja.- Szentlélek nélkül nincsenek szentségek: a keresztségben nem kennének fel minket Isten gyermekeivé. Nélküle nem tudnánk hinni Jézusban, nem              tudnánk szeretni, és képtelenek lennénk megbocsátani a minket arculütőknek.      Szentlélek pecsételi meg az adott szó szentségét a házasságban és minden eskütételben. Csakis a Szentléleknek köszönhetjük Szent Istvánt a Szent Jobbal együtt. Nélküle nem  szerepelne Alkotmányunkban a keresztény szó, nem lenne újból hittan az iskoláinkban, és nem tudnánk hívő lélekkel énekelni: Isten, áld meg a magyart.

Uram! így már kezdem jobban megérteni kijelentésedet, hogy miért kellett elmenned. Azért, hogy Szentlelkeddel még jobban velünk légy!

                                                                 +sz.atya