INDÍTLAK

Ne féljetek! Ez volt első mondata II. János Pál pápának megválasztása után 1989-ben. A bátor sportoló, sielő, hegymászó, világot körül utazó, szentté avatott pápa tudta, hogy a legújabb korban annyi szörnyűség szakadt az emberiségre, hogy mindenki remeg, gyötrődik és fél. Most már a háborúk nem a lövészárkokban dúlnak, és nemcsak férfiak, katonák vannak életveszélyben, hanem városokat atombombákkal semmisítenek meg ártatlan gyermekeket. Eddig legalább templomainkban éreztük biztonságban magunkat, és csendes szórakozó helyeinken tudtunk békésen beszélgetni. Most mindannyian életveszélyben vagyunk bárhol. És rettegünk családjainkért, népünkért, mert szellemi, világnézeti csapásokat mérnek ránk.

Honnét vette az erőt és a bátorságot a pápa, hogy mindezek ismeretében mégis azt kiáltsa a lelkekbe: Ne féljetek. A mai evangéliumban Jézus ugyanezt mondja, de rámutat az egész félelem-problémának titkára is. A fizikai erőszaktól rettegünk ugyan, de van ennél egy mérhetetlenül nagyobb hatalom, mely isteni eredeténél fogva nem engedi, hogy személyiségünket összeroppantsa. Az a hit és realis tudat, hogy minden terror ellenére azt tudta mondani a kivégzés előtt álló Jézus Pilátusnak, hogy nem lenne hatalma, ha onnét fentről nem kapta volna, és ha akarná, angyalok légiói megvédenék őt, mutatja, hogy a világban két polusú harc folyik, egy látható és egy láthatatlan. Nekünk attól az erőszaktól kell félnünk, mely nemcsak a testet, de a lelket is megöli.

Egyet véssünk lelkünkbe, mi keresztények: a történelemben Jézus Krisztuson kívül senki nem merte, de nem is volt képes rá, hogy kijelentse, és meg is mutassa:   „ N e  f é l j e t e k!  É n  l e g y ő z t e m   a  v i l á g o t,-  n á l a m  v a n   a  h a l á l    k u l c s a”

 A nyugati kereszténységnek most erre a Krisztusra van szüksége! Ne hagyjuk, hogy megöljék a lelkünket!

                                                                                                 + sz.atya