INDÍTLAK

A  LEGYŐZHETETLEN KRISZTUS.

A mai vasárnap elkezdődik a krisztusi dráma utolsó felvonása. Húsvét után negyven nappal  Jézus végleg itt hagyja a Földet, és emberi szemmel többet senki nem láthatja, füllel nem hallhatja, kézzel nem érintheti. Az általunk ismert és használt dimenziókból kilép, és egy nekünk még ismeretlen másikba távozik.

Jn 14,15-21

Megható, ahogy Édesanyánk nevel minket. Közeledik Pünkösd, és egyre mélyebb titkokat tár fel nekünk az utolsóvacsorán elhangzott szavakból. Az Úr látta, hogy tanítványai  kétségbe esnek gyakran ismételt búcsú-szavai miatt: ” kis idő, és nem láttok többé”. Teljes lelki sötétség szakadt rájuk, a lélek sötét éjszakája. János evangelista írja is: „ akkor éjszaka volt”. Szimbolumnak is vehetjük ezt a zseniális időmeghatározást. Már ekkor megszakadt a szíve értük, mielőtt másnap a kivégző osztag lándzsával átdöfte volna oldalát.

Az emberiség történetében a legnagyobb történés Jézus Krisztus. Ő alapjaiban forgatta fel az ember életét. Ezért érthető, hogy két részre osztjuk történelmünket: Krisztus előtt-Krisztus után. Személye, tanítása Örömhír, görögül euangélion. Ő jelen van követöinek, a hívő keresztényeknek életében, gondolatában, eseményeiben. Ő ad értelmet, jogosultságot, reményt életünk egészében és napi teendőinkben, jó napokban, rossz napokban, szenvedéseikben, megpróbáltatásaikban. Nekik, nekünk élni azért nem szégyen, mert Ő élt. És szenvedni is csak azért nem gyalázat, mert Krisztus vállára vette a keresztet, melyre rettenetes kínok között szögekkel felfeszítették. Azóta a szenvedés isteni szintre emelkedett.

Rómából egy levél érkezett, egy bencés atyától a Via del Casaletto-i házukból, ezt továbbítom most mindazoknak, akiknek fontos a keresztény magyarság élete. Tovább küldöm azért is, mert a levél bepillantást enged a diaszpórában szétszórt magyarság észjárásába. Ez mindenképpen józanabb, hiszen érdekmentes, és nem fertőzi az anyaországi politikai küzdőtér indulatoktól terhelt szelleme. Itthon még mindig tart az  agymosás, és nagyon sokan nem a tényeket nézik, hanem bedőlnek a hazugsággal teli álhíreknek. Akárki akármit mond, ez a kormány eddig többet tett az országért, mint elődei, akik a Nyugatról érkező liberális szabadgondolkodás jegyében akarták átalakítani nemzetünk ezeréves hagyományait. Ez a római levél legyen figyelmeztetés mindannyiunk számára, hogy imáinkkal segítsük a keresztény magyarság boldogulásáért dolgozó vezetőinket.

Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet.  - Mondd, kisfiam...- És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez.
Később – a diákévek kamaszos rohanásában – az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak  voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé.

A szeretetről szóló elmélkedés nagy utat tett meg e pár hét alatt. És jönnek a reflexiók. Legtöbben úgy érzik. mintha nekik szólna minden mondat. Egyikük azt írta, hogy a Szeretet kézikönyvét kapta kézhez. Úgy tűnik, hogy sokan vártak erre, hiszen ez az Evangélium lényege. Egy püspök atya megköszönte, hogy elküldtem, mert neki is jót tett, és 120 példányt kért papjai számára.

II.rész

„Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben” (Ef 3,16)

Ahhoz, hogy megértsük, és magunkévá tudjuk tenni az istenies szeretetről szóló fejezet lényegét, nagyon kell ismernünk és szeretnünk Jézus Krisztust. Ezért mindenképpen kezünkbe kell vennünk a Szentírást, természetfeletti életünk eszmerendszerének Szent Lélek által hitelesített dokumentumát. Aki élő hittel elfogadja az evangéliumban olvasható kinyilatkoztatás igazságait, olyan kristálytiszta és logikus rendszer birtokosává válik, mely megnyugtató választ képes adni a tudatunkat széjjelfeszítő kitől-hogyan-honnan-hová-miért kérdésekre. Minden arra az alaptézisre épül, hogy az öröktől létező Isten teremtette mindazt, amit mi világegyetemnek, univerzumnak nevezünk. Azt az energiát (őserőt) pedig, amellyel ezt a teremtést létrehozta, ős-szeretetnek hívjuk. Dante a Divina Commediában Primo Amorenak nevezi,- jelezvén, hogy minden látható és láthatatlan teremtmény ebből az „első”, vagyis az ősszeretetből jött létre.

„Nagy dolog a szeretet”, írja Kempis Tamás. Igen!  Ez a legnagyobb emberi élmény. Ezt vallják a nagy gondolkodók szent János apostoltól kezdve, – akiről az Írás annyiszor megjegyzi, hogy ő az, akit nagyon szeretett az Úr. És Szent Pál szeretet himnuszánál szebbet eddig senki nem tudott írni. Állandóan hangoztatja is, hogy „mindaz, amit tesztek, szeretetből történjék”  (1Kor 16,24), és „ mindennek a szeretetben kell meggyökerezve és megalapozva lennie.” (Ef 3, 14).

1-9  kötet

A sorozat  szerkesztője és felelős kiadója Barlay Ö.Szabolcs

2006-ban ünnepeltük Prohászka Ottokár püspökké szentelésének és székesfehérvári székfoglalójának századik évfordulóját. Ekkor érlelődött meg bennem az a gondolat, hogy szükség lenne egy olyan sorozatra, mely egy később megindított kanonizáció esetén a legfontosabb anyagot, hiteles képet fel tudja mutatni.

Mostanra, tíz év után, vagyis 2016-ra kilenc kötet készült el. Erről nyújtunk most összefoglaló jelentést. Erre azért is szükség van, mert a Jubileumi Sorozat nem került forgalomba. Egyedül az OSzK-ban a köteles (ISBN engedélyezett számaival ellátott) példányai között található.