INDÍTLAK

-Anyák napjára-

Nincs abban semmi különös, hogy első hallásra nem értették még az apostolok sem, hogy mit akar Mesterük mondani ezzel a példabeszéddel. A 21.század lakótömbjeiben élő hívek még kevésbé, hiszen nem látnak nyájat, pásztort, és aligha tudják, mi is az az akol. Igyekszem megmagyarázni,-éppen azért mert a magyarázás is pásztor-feladat.

Elsőként azt mondanám, ne szégyenkezzünk, hogy Mesterünk bárányhoz hasonlít minket. És ne sértődjünk meg, ha kérődző birkanyájnak csúfolnak minket. Sőt büszkék legyünk, hisz kétezer év óta minden kenyértöréskor, minden szentmisében Jézus Urunkat      Keresztelő János szavaival mi is báránynak hívjuk: „Ime az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit”. Ez a tény már önmagában is elegendő ahhoz, hogy inkább megtisztelőnek, mint sértőnek tekintsük ezt a hasonlatot.- Ma pedig Jézus önmagát nevezi  j ó   p á s z t o r n a k! Így egy személyben ő testesíti meg a mindenre figyelő pásztort és a gazdájára figyelő bárányt, (minket), kik ha eltévedünk, megkeres minket, és vállán visz haza, az akolba.

A példabeszéddel Urunk azt a megható, minden elképzelést felülmúló szoros viszonyt  akarja érzékeltetni, mellyel mindannyiunkat magához köt. A világon senki sincs, aki úgy szeressen minket, mint Ő. „Az én vagyok” kifejezés a Bibliában mindig különös hangsúlyt jelez. Amikor Mózes megkérdezi Jahvét: mit mondjak a népnek, ki szólt az égből hozzám?      – ezt a választ kapta: Mondd meg, hogy „ ÉN VAGYOK AZ, AKI VAN”. Ugyanezzel a hangsúllyal magyarázza meg tanítványainak, hogy ÉN VAGYOK A JÓ PÁSZTOR, mert csak én ismerem nyájam minden tagját, örömét, baját,- ha megsebzi őket a tövis, én gyógyítom meg őket. Ha elcsatangol, én megyek megkeresni. Tudom mindegyik nevét, szólok hozzájuk. Ismerik hangomat, hallgatnak rám, és ha megszólítom őket, felkelnek, és követnek engem. A kapun hiába megy be hozzájuk idegen, azt nem követik.

Ezen a vasárnapon imádkozzunk lelkipásztorainkért, akiket Jézus meghívott az egyre növekvő nyáj őrzésére és szerető gondozására. Nélkülük nincs egyház. Rajtuk keresztül él-működik-szeret a Jó Pásztor. Ezt nem mi, hanem ő garantálja: „Ne féljetek, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”. Prohászka után a legismertebb lelkivezetőink egyike, Belon Gellért püspök írja: ”Jézus tudta, hogy pásztorok nélkül nem boldogulhatunk. Nincs az a nagy lélek, aki ne szorulna rá egy pásztorra, aki elirányítja, mégha kegyelemben, tehetségben jóval kisebb is”.

Urunk, Jó Pásztorunk! Köszönjük, hogy Tieid lehetünk. Óh, de jó, hogy ebben a rideg világ-ban otthonra találtunk Nálad, Benned, Veled.

-Ki az első lelkipásztorunk az életben?  AZ ÉDESANYÁNK-

                                                                                  + sz.atya