INDÍTLAK

A közbeszéd ezzel a kifejezéssel mutat rá arra a két egymásnak homlok egyenest ellent mondó karakterre, vagy szellemi  áramlatra, mely ha mégis egyszerre egy helyen kénytelen működni, előbb-utóbb robbanást okoz, és tönkre tesz mindent. Nemcsak önmaguknak ártanak, de megsemmisítik környezetük harmóniáját is.

Az utolsó években napi téma a kereszténység és az iszlám harmonikus együttélésének esélye. Vannak, akik azt állítják, hogy ez lehetséges, megvalósítható, sőt  szükséges. Mások ezt nemcsak tagadják, hanem eleve képtelenségnek tartják.- Ehhez a témához kívánok hozzászólni, mint teologus és mint egyháztörténész. Sajnos e két minőségben nem nagyon szólaltak meg illetékesek,-vagy ha igen, akkor is csak halkan. Ezért egyre jobban elmérgesedik a kérdés, és az értelem helyett a szenvedélyek üvöltenek egymásnak.

Az alapfogalmak tisztázása

A filozófia legismertebb és leghasznosabb normáinak egyike azt mondja, hogy aki jól tud különbséget tenni, distingválni, az minden bizonnyal jól gondolkodik, és végül is sikerül normális végeredményhez jutni. (Qui bene distinguat, bene cogitat). Ha valamilyen témában égetően szükség van erre, akkor az éppen e két világnézetnek, két vallásnak témakörére érvényes.

Az összehasonlító vallástudomány a szerint tesz különbséget vallás és vallás között, hogy az alapítókat vizsgálja meg. Ki az, aki a szóban forgó vallást létre hozta? Én ezt a distinkciót nagyon jónak és fontosnak tartom. Ez ugyanis gyökerében ragadja meg a kérdést. A kereszténység létrehozója Isten, az iszlámé Mohamed. Azért sem lehet szó megegyezésről, mert az iszlám nem fogadja el Jézus Krisztus istenségét, és csak a próféták egyikének tartja. Az iszlám mindenütt úgy mutatkozik be, hogy Allah az egyetlen isten=Allah ahbar és Mohamed az ő prófétája, méghozzá az egyetlen, aki minden kérdésben Allah szócsöve. Quasi így akarja isteni tekintéllyel felruházni. Természetesen az már a hit kategóriájába tartozik, hogy valaki elfogadja-e, hiszi-e Jézus Krisztus istenségét. Éppen ezért a vízválasztó a feltámadás elfogadása. Mohamed meghalt, és nem támadt fel, Jézus Krisztus elvérzett a keresztfán, de harmadnap feltámadt és negyven napig a legváratlanabb pillanatban megjelent beszélt, evett tanítványaival. Szent sebeit érinthették, ujjaikat oldalsebébe dughatták.

 Ha ábrázolni akarnám a két vallást, melynek mindegyike egyúttal világnézetet és életszemléletet is jelent, akkor két nyíllal ellátott függőleges vonalat húznék, egyiken a nyíl felfelé, másikon lefelé mutat. Mi nem a prófétákban és nem is az egyházban hiszünk, hanem „ az egy Istenben és Jézus krisztusban,az ő egyszülött Fiában”. Tessék odafigyelve elimádkozni a vasárnaponként közösen elmondott  Hiszekegy-et. Hiszek Istenben, Jézus Krisztusban, a Szentlélekben, de minden egyébnél a- ban,- ben helyett tárgyeset van. Vagyis hiszem az egyházat, a keresztséget, az örök életet, a test feltámadását. Más valakiben hinni és más valamit elhinni. Abban az Istenben hiszek, aki a keresztre feszített Fiát húsvétkor feltámasztotta. Mohamed ”csak” ember, akit követői a legnagyobb, sőt az egyetlen igazi prófétának fogadnak el.

 Más fajsúlyú a Biblia és más a Korán. Egyikből Isten szól hozzánk, másikból ember. Mondhatnám így is: a kereszténység „istenszabású”, az iszlám”emberszabású”. A kereszténység Isten alkotása, az iszlám az ember produktuma.

És ebből már is olyan igazságokat tudunk levonni, amelyek teljes evidenciához vezetnek.

1.A Földre született ember, bárki legyen az, teremtmény mivolta miatt tökéletlen, bármit alkot, mégha új vallásról is van szó. A Korán magán viseli a tökéletlenség számos jegyét. A legkirívóbb az a feloldhatatlan ellenmondás, mely Mohamed fiatalabb korában írt vallási törvényei, állításai, és a később írt fejezetek között tátong. Míg az első rész békésebb hangvételű, a második agresszív, haragra, bosszúra, leszámolásra, háborúra buzdít, megengedi, sőt parancsolja az iszlám elterjesztéséért indított harcban a gyilkolást. A két rész közötti ellenmondásról szóló tudományos kutatás megjegyzi, hogy az első rész megírásakor Mohamednek csupán néhány ezer követője volt, és ebből aligha jött volna létre világvallás. A tömeg akkor figyelt fel rá, amikor fegyvert fogott és véres leszámolást hirdetett ellenségei és a zsidók ellen. Néhány év alatt százezrek csatlakoztak hozzá.

2. Az égbekiáltó, feloldhatatlan és elviselhetetlen ellentét kereszténység és iszlám között-akkor válik evidenssé, ha keressük hitünk alapigazságait a Koránban. De sehol nem találjuk a Szentháromság, Megtestesülés, Megváltás, Istengyermekség, Gondviselés, Egyház, Szentségek  nyomait.

3. Az erkölcsi törvények mindig a hitigazságokból vezethetők le. Innét nyerik létjogosultságukat és kötelező erejüket. Rátérve témánkra, azt kell mondanom, hogy amilyen mértékben különbözik a két vallás dogmarendszere, sőt egyik a másikát kizárja, olyan mértékben ismétlődik ez az ellentét a morális szférában. És mivel az erkölcs természeténél fogva közelebb van mindennapjainkhoz, érthető, hogy a vérre menő, égbe kiáltó, naponta megismétlődő erőszakoskodások, fosztogatások, lopások, megbecstelení-tések még evidensebbé teszik az iszlám integráció abszurdítását. Itt két különböző, sőt részben egymásnak ellentmondó hit- és erkölcsbeli gyökérzetről és eszmerendszerről van szó.

4. De a két egymásnak ellentmondó moralitás hatása kimutatható a két világnézet egyéb területén is. A legkirívóbbról kívánok néhány sort írni.   

a/„ Aki nem dolgozik, ne is egyék”.A Szent Pálnál olvasható keresztény normára épül Szent Ágoston tézise: ami természetszerűen van, az jó, és ami jó, az kötelességünk. Ezért parancs a szülők tisztelete. Azért kötelességünk dolgozni, hogy családunk és a magunk megélhetését biztosítsuk. A kötelesség feladatok teljesítésével realizálódik. Már kisiskolás kortól vannak házi feladatok. Minden feladat eleve megoldásra vár. Az evangéliumból sarjadó munka-morál volt motorja az európai kultúrának, átlagon felüli jólétnek. Itt mindenkinek van feladata, kötelessége. Az európai ember nem tűri az ingyenélést,            amorálisnak tartja. Az iszlámban ismeretlen a kötelességtudat. De Európának –szerinte- kötelessége szétosztani vagyonát az idevándorló muszlimok milliói között.

A Korán egyetlen kötelességet ír elő: az iszlám vallás terjesztését minden áron, ha békésen nem megy, akkor erőszakkal. A hit terjesztése legtöbbször összekapcsolódik a politikával. A „szent háború” (dzsihád) az iszlám államok hódításainak eszköze lett. Szulejmán is „szent háborúnak” nevezte Mohácsot. Ahol megveti lábát, lerombolja a keresztények templomát, vallási jelképeit, és saját vallási törvényeinek szellemében rendezi be a megszállt területek lakósságának életét.

Létezik integráció? Igen, de megfordítva értendő: az iszlám ráerőszakolja  magát a nyugati társadalomra, mely közömbös saját identidására. Egy ideig párhuzamosan él egymás mellett a nyugati és az iszlám szemlélet,- majd ez utóbbit elnyeli, megsemmisíti az egyeduralkodó iszlám (hacsak háborúval nem oldódik meg a probléma).-Hogy mennyire foglalkoztatja mindez az európai társadalmat, mutatja a hónapok alatt több kiadást megért M Houllabecq regényének fogadtatása. Címe Behódolás. A regény cím valóságot tartalmaz. A gazdasági menekültek jogosnak érzik, hogy a jómódú, gazdag Europát megszállják, ingyen megszerezzék a munkánkkal elért jólétet. Mindezt követelik, ha másként nem megy, erőszakkal rabolnak, fosztogatnak,-munka vállalás helyett nagy összegű segélyt vesznek fel. És mindezt a nyugati társadalmi, állami szervek ajánlják fel nekik.

b/A nők helyzete. A munka-morál mellett a nők iránti magatartás is jelzi az áthidalhatatlan szakadékot a kereszténység és az iszlám között.-Ez olyan téma, mely végül is minden egyébnek forrása. Az emberiség felét a női nem adja. Ha ezt a „közeget” a másik fél nem becsüli, nem tartja egyenrangúnak, akkor olyan anomáliák tömkelege szakad az emberiségre, mely alapjaiban ássa alá a normális, mindenkit egyenlő arányban megillető jog-védelmet.Itt nem arról van szó, hogy szemet húnynánk a nyugati kultúr övezetben is gyakorta elkövetett szekszuális zaklatások felett, hanem arról a borzalmas valóságról, hogy az iszlám törvényben rögzítette, és mindmáig állítja, hogy a nők nem egyenrangúak a férfiakkal. Ennek következménye az, hogy az iszlám bíróság a nők tanúvallomását sem fogadja el hitelesnek. A nők az élet minden területén a férfiaknak vannak alávetve, másodrangú lények, akiknek kötelességük a szekszuális életben bármikor a férfiak, férjek rendelkezésére állni. Ennek fényében lehet és kell  szemügyre venni a bevándorló muszlim férfiak, fiatalok szűnni nem akaró bűncselekményeit, melyek nem ritkán gyilkossággal fejeződnek be.-

+

Ha a világ-történelem legmélyére nézünk, ahol lényegét tekintve mindent Isten rendez, akar vagy dönt, akkor a tűz és a víz feloldhatatlan ellentétének magyarázatára csak ennyit mondok: nekünk van karácsonyunk, amikor azt ünnepeljük, hogy az Isten, a világmindenség mozgatója, a Primus Motor odaadta legnagyobb ajándékát, a kis Jézust, És azt akarja, hogy vegyük észre a különbséget. Attól a perctől kezdve ugyanis a történelem motorját a Primo Amore tartja fent és mozgatja. Ezért osztjuk két részre az emberiség történelmét Krisztus előttire és Krisztus utánira: Jézus a határkő, a vízválasztó, a szegletkő, ö a mérce, akit megkerülni kihagyni soha nem lehet, ha igazán, szépen, szentül és jól akarunk élni egyéni, családi, nemzeti, politikai életünkben egyaránt. És övé az utolsó szó felvetett mostani témánkban is

Nem kell mást tennünk, mint lélekben elmenni Betlehembe: hadsereg helyett pásztorok bárányokkal, trón helyett jászol, perzsa szőnyeg helyett szalma, erőszak helyett Glória, hárem helyett Mária és József…..

És hogy mi a felfogásunk a nőkről ?„Ime az Úr szolgáló leánya”, aki a világ királynője.

Karácsony van! Válasszatok!

                                                                                          +szabolcs atya